Sunday, July 24, 2016

Ewa Farna - Na ostří nože

S každým krokem ve mně sílí
pocit, že jsme téměř v cíli
Když o trny se občas píchnem
učím se to přejít smíchem
Můžem se tak vyhnout hádce
nejsme spolu zas tak krátce

I když jsme na ostří nože
já vím žes byl jen pro mě stvořen

Ref:
Znám tvůj tep
po tmě poznám ho hned
Jak ti pulzuje krev
se nechávám vést

To pouto pevný
jako hladová zeď
ani Damoklův meč
nikdy nerozdělí

Jak na nože..o o o ou..


Láska si žádá péči
jen potom všechny šrámy léčí
Tak ji opatruj svými činy
Jak před Tebou ještě nikdo jiný
Nemusíš se doslova klanět
jen buď vždy na mojí straně

I když jsme na ostří nože
já vím žes byl jen pro mě stvořen

Ref:
Znám tvůj tep
po tmě poznám ho hned
Jak ti pulzuje krev
se nechávám vést

To pouto pevný
jako hladová zeď
ani Damoklův meč
nikdy nerozdělí

Jak na nože..o o o ou..

Nový nůž, když v dešti leží
časem zrezne
Je jako my
tak proč chtít kráčet přes něj
jéé
O vše je třeba dbát
co věčné být má

I o nás

Tvůj tep, ten poznám hned
wo o o ou ..

Ref:
Znám tvůj tep
po tmě poznám ho hned
Jak ti pulzuje krev
se nechávám vést

To pouto pevný
jako hladová zeď
ani Damoklův meč
nikdy nerozdělí

Na ostří nože!

Tuesday, July 12, 2016

Tóth Gabi - Elég volt

Én fogtam kezed,
amíg bírtam veled,
tudom beteges tánc,
a kezemen lánc.

A földhöz kötve börtönödben untam már,tudhatnád.
Én ordítok mindig,
tudtad nem bírom egy helyben, szívem úgy
száll.
Ha nekem is jár egy cseppnyi mámor, egy percnyi száguldás.

Amikor az érzés hív, amikor a vágy szólít, tudom azt:kérdés nincs többé már.

Elég volt, hogy folyton vádolsz, feldúlt szívem nem rád vár, hát felejts el, majd mással játszol, késő most meg bánd.

Elég volt, már nem kell átkozz, rejtsen el a távolság.
Én leléptem, már másra vágyom, bár úgy fáj.

Untam, feledem a múltam, menekülök, máshol vár, ki mosolyog rám.
Ki bízik bennem minden percben bárhol jár ájájáj...

Már átlátok,
átlátszóan álcázod,
tudd meg, hogy sose versz át, a szereped gáz.
Térj magadhoz,
én úgysem várok rád!

Amikor az érzés hív,
amikor a vágy szólít,
tudom azt:kérdés nincs többé már.

Elég volt, hogy folyton vádolsz,
feldúlt szívem nem rád vár.
Hát felejts el,
majd mással játszol,
késő most meg bánd.

Elég volt, már nem kell átkozz.
Rejtsen el a távolság.
Én leléptem,
már másra vágyom,
bárhogy fáj.

Egy álom, mi úgy tört szerte szét,
mint poharam a falhoz csapva száz darabra.

Többnek hittem én.
De jobb így, ha most kell itt a vég,
Majd jön egy új,
ki csak rám vár,
kit nekem szánt az ég!

Elég volt, hogy folyton vádolsz,
feldúlt szívem nem rád vár.
Hát felejts el,
majd mással játszol,
késő most meg bánd.

Elég volt, már nem kell átkozz.
Rejtsen el a távolság.
Én leléptem,
már másra vágyom,
bár úgy fáj.

Tolvai Renáta - Hagylak menni

Érzem nincs mit mondanom,
ennyi nincs több alkalom,
a percet számolom.
Bárcsak egyszer értenéd,
mennyi felhő gyűlt köréd,
úgy rohannék feléd.
Csak félni, nem szólni,
hogy széthulltunk rég,
de jó volna hinni,
hogy érintesz még.
Egy ösztönben őrzöm,
az emléked véd,
hogy együtt kell szállnunk,
ez a Földön tart még.

Refrén:
Baby felhős fenn az ég,
képünk lassan téped szét,
érzem mégis megtennéd,
látom hűvös arcodon,
tudom fáj, de nem hagyom.

Hát, baby-baby, én hagylak menni,
nem segít a fájdalom,
egy könnycsepp sincs az arcomon.
Kérve kérni, összenézni,
vesztes volnék jól tudom,
legördülni nem hagyom.

Napfény játszik arcomon,
lassan égnek fordítom,
hiányzol nagyon.
Megrémít a messzeség,
onnan nem tért vissza még,
ami köztünk volt szép.
Csak álmokban élni,
nincs értelme rég.
De kár volna kérni,
nem őrizhetnéd,
a lelkemben őrzöm az érzést, mi véd,
hogy együtt kell szállnunk,
ez a Földön tart még.

Baby felhős fenn az ég,
képünk lassan téped szét,
érzem mégis megtennéd,
látom hűvös arcodon,
tudom fáj, de nem hagyom.

Hát baby-baby, én hagylak menni,
nem segít a fájdalom,
egy könnycsepp sincs az arcomon.
Kérve kérni, összenézni,
vesztes volnék jól tudom,
legördülni nem hagyom.

Hát, baby-baby, én hagylak menni,
nem segít a fájdalom,
egy könnycsepp sincs az arcomon.
Kérve kérni, összenézni,
vesztes volnék jól tudom,
legördülni nem hagyom.

ZUZANA SMATANOVÁ - Horou

Stromy, živé ruky zeme
chcú sa dotknúť hviezd
v ich listoch nikdy nenájdeme
príbehy laní a prázdnych hniezd

Stromy, pokorné ramená
prichýlia s láskou vtáčí spev
vždy zabolí vetva zlomená
odpustia pýchu aj všetok hnev

Horou sa stopy stratia
ľudský pach vdýchne kôra stromov
Horou všetko onemie
divoké srdce len tam cíti domov

Horou... tep môjho srdca túži večne znieť
Horou... nesie sa hlas ozvenou
Horou... ňou vedia ľudské ústa onemieť
Horou, horou, horou

Stromy, perina z listov
noc sa ňou vždy zakryje
volajú ma cestou tienistou
tam, kde ma tôňa ukryje

Stromy, paže mohutné
chrámy mocných síl
v zime pod snehom skromne zohnuté
ochotne stoja do posledných chvíľ

Horou sa stopy stratia
ľudský pach vdýchne kôra stromov
Horou všetko onemie
divoké srdce len tam cíti domov

Horou... tep môjho srdca túži večne znieť
Horou... nesie sa hlas ozvenou
Horou... ňou vedia ľudské ústa onemieť
Horou, horou, horou

Tam mám korene, tam sa zastavím, tam chcem spočinúť
tam sa uzdravím, tam moja hrdosť môže v tichu zahynúť
tam je prímerie, tam sa odovzdám, tam sa nestratím,
tam moja duša na konci všetkého v pokoji odletí

Horou... tep môjho srdca túži večne znieť
Horou... nesie sa hlas ozvenou
Horou... ňou vedia ľudské ústa onemieť
Horou, horou, horou
Horou, horou, horou

Kristína - Na bieleho koňa

Pod nohami rozprestretá lúka zelená,
kto pozbiera všetky kvety moje srdce má.
Kto koberec vyšívaný odtiaľ prinesie,
tomu budem patriť celá, dám mu znamenie.

Viac než všetky dary sveta pre mňa je tvoj dar,
keď si kľakne tvoja vernosť s mojou pred oltár.
Nech ma nikdy nebolieva láska nechcená,
máme srdcia pripútané, vánok nesie nás.

Refrén:
Na bieleho koňa posaď ma a leť,
dolinami, vrchmi, cez ten šíri svet.
Na bieleho koňa, čo docvála k nám,
poletíme s láskou, tam hore ku hviezdam.

Aj keď sa nám nad hlavami búrky preženú,
nerozdelia našu cestu navždy spletenú.
Nájdeme si takú cestu, čo je blízko nás,
ktorou chodí ľudské šťastie, keď ho v sebe máš.

Refrén 2x:
Na bieleho koňa posaď ma a leť,
dolinami, vrchmi, cez ten šíri svet.
Na bieleho koňa, čo docvála k nám,
poletíme s láskou, hore ku hviezdam.

Refrén 2x:
Na bieleho koňa posaď ma a leť,
dolinami, vrchmi, cez ten šíri svet.
Na bieleho koňa, čo docvála k nám,
poletíme s láskou, hore ku hviezdam.

Thursday, April 28, 2016

Aquababes - Nejsem další




Před tebou stojím a ty nevíš, co říct...
Chceš utéct pryč, nebo mě svlíct,
jsem múza, či nepřítel?

Došly ti slova, asi moc dobře víš,
že ani tisícem jich nezachytíš,
co cítíš, i kdybys chtěl.

Je to nový, tak tajemný, tak krásný...

Já nejsem další z těch, co znáš,
jsem touha, co nedá ti spát,
přání, co s ním usínáš,
sen, co si necháš zdát.

Já nejsem další z těch, co znáš,
jsem pramen, co z něj toužíš pít,
něžně líbej moji tvář
a můžu jen tvá být.

Před tebou každá padla na kolena,
jen chyběla ta vyvolená,
to už víš, to dobře víš.

Je to nový, tak tajemný, tak krásný...

Já nejsem další z těch, co znáš,
jsem touha, co nedá ti spát,
přání, co s ním usínáš,
sen, co si necháš zdát.

Já nejsem další z těch, co znáš,
jsem pramen, co z něj toužíš pít,
něžně líbej moji tvář
a můžu jen tvá být.

Být mi blíž, to bys si přál,
teď už víš, že jsem tvůj ideál,
nádherná, přirozená,
čistá krása na tu chemie nemá!

Já nejsem další z těch, co znáš,
jsem touha, co nedá ti spát,
přání, co s ním usínáš,
sen, co si necháš zdát.

Já nejsem další z těch, co znáš,
jsem pramen, co z něj toužíš pít,
něžně líbej moji tvář
a můžu jen tvá být.

Saturday, January 2, 2016

Noémi Virág - Melletted ébredek

Egy józan lány vagyok, hogyha dolgozom, mindent megkapok.
Rég nem volt partnerem, lépést senki nem tud tartani velem.
Aztán egyszer csak itt állsz előttem, pedig nem is vagy az én esetem.
Mégis csak egy dolog jár fejemben, hogy Te leszel a végzetem.

Mert van benned valami, ami rendkívüli,
Magához láncol így engem nem tud senki.

Én nem éreztem még, hogy a világ milyen szép.
Ha melletted ébredek, semmitől nem félek,
Semmi mást nem kérek, csak azt, hogy te érts meg.
Én nem éreztem még, hogy ennyire szeretnék.
Bújj hozzám, ne menj el, ne tűnj el, ne hagyj el,
Mert nekem éreznem, éreznem, éreznem kell.

Összetörni nem fogok, azt nem lehet, várnak a mindennapok.
De ha nem hívsz, meghalok, ha nem vagy mellettem folyton csak sírok.
Mi lett a józansággal, hol van a földhöz ragadt lány?
Egy idegen, aki most vagyok, egyedül minden perc annyira fáj.

Mert van benned valami, ami rendkívüli,
Magához láncol így engem nem tud senki.

Én nem éreztem még, hogy a világ milyen szép.
Ha melletted ébredek, semmitől nem félek,
Semmi mást nem kérek, csak azt, hogy te érts meg.
Én nem éreztem még, hogy ennyire szeretnék.
Bújj hozzám, ne menj el, ne tűnj el, ne hagyj el,
Mert nekem éreznem, éreznem, csak téged kell.

Megint túl sokat mondtam, vajon miért csinálom, miért lett a vége ez?
Az őszinteség elűzött, most elrontottam az egészet.
A piros lámpánál állok, szól a rádió, s én némán ordítok.
Mert tudom legbelül, hogy nem hívsz többé, vége, ennyi volt.

Van benned valami, ami rendkívüli,
Magához láncol így engem nem tud senki.

Én nem éreztem még, hogy a világ milyen szép.
Ha melletted ébredek, semmitől nem félek,
Semmi mást nem kérek, csak azt, hogy te érts meg.
Én nem éreztem még, hogy ennyire szeretnék.
Bújj hozzám, ne menj el, ne tűnj el, ne hagyj el,
Mert nekem éreznem, éreznem, éreznem kell.